Budaörs - Hegyeshalom - Neckartenzlingen, majd végül Tübingen - "Koliszobám"
A két hetes eléggé intenzív búcsúzkodási rohamom után végül szeptember 11-én útnak indultam életem eddigi legnagyobb kalandjára, szüleimmel és természetesen kis húgommal. (az aznap hajnali Paulanerért, routerért, telefonért, zászlóért köszi Vince, vendégem vagy Tübingenben egy pár sörre, csak győzz választani :D )
Természetesen volt bennem egy normális izgalom, de abszolút pozitív értelemben, amiben közrejátszott az is, hogy júliusban Vincével és Benivel már voltunk kint Münchenben és annyira bejött a dolog, hogy már visszavágytam Németországba. Tehát jól felcuccolva, mint például vasalóval(ez a vasaló nagy büszkeségem :D ), panini sütővel, vízforralóval, tankönyvekkel jó korán elindultunk. Az úton végig autópályán jöttünk, egy-két dugót leszámítva semmi extra nem történt. Hegyeshalomnál lőttem egy kötelező búcsúfotót facebookra (likeok igen jól estek, köszönet értük! :) )
Az autópályáról csak Tübingen közelében tértünk le, és a környezet a napközben megszokott látványhoz képest rögtön egész különleges lett. Gyönyörű helyen vagyok na, amit majd egy későbbi Tübingennel foglalkozó cikkben részletezek. Ami viszont rögtön feltűnt, hogy az első város, amin áthaladtunk Nürtingen testvérvárosa Soroksár, és az aznap esti szálláshelyünk városkájának Neckartenzlingen (ezt a nevet sose fogom megjegyezni) testvérvárosa pedig Komló. Ami a svábokkal való közös történelmi múltunk miatt érthető is. Jó lenne kicsit jobban körüljárni a félév során ezt a témát is. Például terveim között szerepel meglátogatni Budaörs testvérvárosát, a közelben fekvő Bretzfeldet, ahova egyszer lett volna már lehetőségem ellátogatni, de egy verseny miatt sajnos kimaradt. Tehát első este Neckartenzlingen városkában szálltunk meg. A Neckar folyó ennek a városkának is a jellegzetessége, úgy mint Tübingené, igazán idillivé téve ezt a két helységet. Amelyik helységen a Neckar átfolyik, ott a környezettel meglátásom szerint nem lehet baj. További érdekes dologként merült fel ebben a városban az úgynevezett "Flößer" hivatás, ami mára már kihalt, de lényegében arról szólt, hogy a flößerek a Fekete erdőből kitermelt összekötözött rönkökön csónakáztak egészen Hollandiába, ahol a fából hajó készült. Az útiránynak jobban nem jártam utána, ezt a vendéglátónk mesélte el, aki Görögországból származik. Továbbá kicsit a tübingeni egyetemről is beszélt, és szerinte itt az elit tanul, nehéz bekerülni és még nehezebb a hallgatóknak szállást találniuk. Ebben a városban csak görögökkel találkoztam abban a kb. 4 órában amikor nem aludtunk, remélem tavasszal egy bringa túra keretében újra ellátogatok majd ide.(nagyon jó a Neckar menti bringa út és ugye gyönyörű is)
12-én reggel végül megérkeztünk Tübingenbe, ami rögtön nagyon tetszett. A kaució letétele után átvehettem a "koli szobám" kulcsait. Azért csak idéző jel, mert ez nem a jól megszokott magyar tömegszállásos kolesz. Van egy épület, amikben úgynevezett WG-k vannak, ez lényegében annyit jelent, hogy lakások, amikben mindenkinek van saját szobája, de a konyha és a mosdók közösek.
A szobám jó nagy, van egy nagy szekrényem amibe lényegében mindent el tudok rejteni, de mellette egy frankó öt szintes polc is, tehát a rendet tudom tartani, ha nagyon akarom. Ezekhez jön még a nagy asztalom és természetesen az ágy. De ami még fontosabb, hogy van egy hatalmas teraszom!(ezt majd gondolom megosztjuk a lakótársakkal) A konyha is jól felszerelt, a korábbi lakók által itt hagyott tányérok, poharak bőven elegek lesznek eddigi konyhaművészetemhez.(már sütöttem mákos gubát, de ez egy másik sztori majd ;) ) Anyáékkal azért vettünk még egy polcot, egy állólámpát, függönyt és egy új fali lámpát is, előző már nem ma kezdte a melót. Estére a szobám tiszta és igen jól berendezett lett.
Hála a dekorosoknak (anya, Regi) van egy érdekesen kék színű virágom, ami jelentem két hét után él és virul, épp kint napozik az erkélyemen :D
Természetesen egésznap esett az eső, de azért tudtunk egy kicsit várost nézni. Kb. este 10 körül magamra hagytak(de csak estére), visszamentek a nehezen megjegyezhető, gyönyörű vársokába és eltöltöttem első estémet új otthonomban.
Másnap délelőtt még meglátogattak anyáék, és egy közös ebéd után végérvényesen is magamrahagytak. Két percre rá, hogy kiszálltam a kocsiból és elkezdtem bolyongani Tübingen csodaszép utcácskáin, rögtön két útbaigazítást kértek tőlem, amit sajnos még nem tudtam megadni, de remélem a fél év végére már ez is menni fog :)
Az első hetemet még magányosan töltöttem a WG-mben, a németeknek még szünetük van, csak október második hetében kezdődik a szorgalmi időszak. A magánynak kicsit örültem, így volt időm nyugodtan belerázódni az itteni életbe, például az egészen eszement hulladékgazdálkodásba (kb. 7 felé gyűjtöm a szemetet). Tübingen a legzöldebb város, amire egy észak német lakótársam(ő 2 napja költözött ki, de előtte este jót beszélgettünk) csak az Öko-Wahn fogalmat húzta rá.
Lényegében csak aludni járok haza hétköznaponként a Start-Kurs miatt, amit a következő cikkemben részletezek. Most megyek egy kis németet tanulni, lehet van házim :D
u.i.: képekkel később vacakolok