Prológus
Az első cikkemben röviden ismertetem az előzményeit az itt tartózkodásomnak. Az Erasmusról már korábban tudtam, de először körülbelül egy éve merült fel bennem, hogy megpróbáljam elnyerni. A 2013/2014-es tanév tavaszi szemeszterére pályáztam először pótpályázati kiíráson. Természetesen az én esetemben csak is Németország jöhetett szóba. Az egyetemem (PPKE-JÁK) által kínált németországi helyszínek közül (sok van és kevés Németországba pályázó) kis keresgélés után egyértelművé vált, hogy Tübingenben szeretnék tanulni. A pótpályázat eredménye végülis az lett, hogy jöhettem volna, de már a szóbeli beszélgetésen és az akkori gyakornoki munkahelyemen is az egy éves ösztöndíj elnyerésére ösztönöztek. Amit én is hasznosabbnak találtam, mint csak egy szemesztert. Így visszaléptem és kedves évfolyamtársamat, Zsófit hagytam egyedül utazni Passauba (azért Júliusban meglátogattam, pacsi Zsófi ;) ), akivel lényegében együtt csináltuk a pályázást. Az új főpályázatra tehát már kellően ösztönözve készültem, és el is nyertem.
A követelményeket mindenki világosan átnézheti a kiírásban, és arra a kérdésre, hogy nehéz-e elnyerni, egyértelmű nemmel válaszolok. A legnehezebb (már akinek) az Erasmus kapcsán a döntés, hogy kikerülj a komfort zónádból, és a megszokott hétköznapjaidhoz képest mást csinálj. Kérdem én, mikor lesz legközelebb biztos lehetőséged arra, hogy támogatva eltölts hónapokat külföldön? Véleményem szerint, tehát a rugalmasságon és a nyitottságon külföld felé másra nincs is szükséged. A tanulmányi úttal kapcsolatban felmerülő feladatokat pedig majd úgyis megoldod. Én negyed éves joghallgatóként vagyok itt, és a harmadik év után szükségem volt egy újabb kihívásra, aminek az Erasmus pont megfelel. Visszatérve még úgyis lesz egy évem a diplomáig. Tartom, hogy joghallgatóként a negyedik évben a legmegfelelőbb kiutazni. Tehát Kedves Évfolyamtársaim, tessék pótpályázni ! :) Az Erasmussal kapcsolatos hozadékokat szerintem fölösleges lenne felsorolnom. (kérdésekkel tényleg bombázhattok)