Start-Kurs 2 - avagy az ismerkedős, nyelvtanulásos hangolódás a szemeszterre
Amikor ezeket a sorokat írom, már túlvagyok a Start-Kurson és várom a szemeszter kezdetét, ami következő hétfőn kezdődik. Előljáróban annyit mondanék el, hogy akinek van lehetősége ehez hasonló kurzuson résztvennie az Erasmus féléve kezdetén, mindenképpen vegyen is részt rajta.
Ami természetesen a legfontosabb, hogy rögtön bekerülj egy olyan társaságba, ami a félév során egy biztos pont lehet. Utána számomra a másik igen hasznos tulajdonsága volt kimondottan ennek a kurzusnak az az, hogy a német bürokrácia (a szó legszorosabb értelmében bürokrácia!) útvesztőiben gördülékenyen segít a kiigazodásban. Volt már rá példa, hogy egy általam korábban idézett mondatot visszahallok, miszerint az itteni életemet nem is tudom elképzelni Start-Kurs nékül. Ebben van túlzás, de tény, hogy sok időt spóroltam meg, azzal, hogy a kurzus szervezői által német precizitással összeállított menetrend szerint kereshettem fel a szükséges "hivatalokat". Kezdve az egyetemi kasszától az itteni okmányirodáig. Tehát a beiratkozással az egyetemre és a bejelentkezéssel a Bürgeramtba, az ember akár pár óra lefolyása alatt végezhetett is. Persze, hogy én is annak a kevés kurzus résztvevőnek a csoportjába tartoztam, akik a 4 lépéses bürokráciából a beiratkozást "majd holnap elintézzük". De végül nem lett abból se baj, hogy a holnapból bő egy hét lett, nyitásra odamenve( ha nem érsz oda, könnyen egy pár kilométeres sor végén találhatod magad) a Tanulmányi Osztályra hipihopi túleshetsz ezen is. Egyszóval most már hivatalosan is az egyetem diákja vagyok. Tegnap jött meg az én nevemmel fémjelzett postaládába, remélem az egyetemtől kapott tömérdek mennyiségű levelek közül az utolsó, mely a diákigazolványomat is tartalmazta.
Akkor most jöjjön egy kis visszatekintés a Start-Kursra. Érkezésem utáni hétfőn rögtön kezdődött is a kurzus. (az előtte lévő esős vasárnapot a szobámban vészeltem át, szerintem internet nélkül, mint utólag kiderült, csak egy kábelt kellett volna beledugni a falba, és bármiféle jelszó nélkül jött is volna a bivaly net :D ) Egy nagyobb előadóban gyülekeztünk. A későbbi nagyon kedves tanárnőm köszöntött minket a crew nevében.
Michaela tartott gyorsan egy nemzetek szerinti megoszlási bemutatót is. Kezdve a legnépesebb társaságoktól az egykékig. Természetesen az azonos nemzet szülöttei egymást hamar megtalálva csoportosan foglaltak helyet az előadóban :) . A legtöbben olaszok (észak olaszok! ) jöttek, ők előszeretettel beszélnek inkább angolul, remek összejöveteleket szerveztek az elmúlt hetekben, igen jó kapcsolatot sikerült kialakítani velük, különösen Andrea barátomon keresztül. Utánuk jönnek a brazilok, akik igen csak színt visznek az amúgy se szürke napjainkba, fantasztikus nemzet tele energiával, élükön Alberto barátommal. Apropó energia, a belgák sehogy se bírnak kifogyni belőle, ha valami történik akkor ők arról tudnak és jelen is vannak. Ismernek minden dalt és ha kell 3 órát simán végig énekelnek. Ők a kurzuson kb. 4-en vettek részt. Akikről még mindenképpen írnék azok a csehek, akik csak lányok, és szép számban képviselik hazájukat, lemerülést nem ismerve. A szlovénokban nagyon kedves embereket ismertem meg, ők az egyedüli szomszédaink akik résztvettek a kurzuson. A finnugor nyelvcsaládot emlegető finn lányok is vannak, ők is abszolút kedvesek. Megoszlás szerint beszélhetek még nagyobb spanyol delegációról, több ír lady-ről, ázsiaiakról és az egykékről, akik közé nem nagy meglepetést okozva jómagam is tartozom. Például angol anyanyelvűként itt van velünk Jess Oxfordból aki a nap 99,9%-ban mosolyog, de barátnője az Új-Zélandi Fin is, akihez hasonlóval én még nem találkoztam, zseniális személyiség (Tomorrowland túlélő, van közös téma :D ). De van egyke mexikói is és a magyar-lengyel barátság jegyében egy lengyel srác. És végül, de nem utolsó sorban Anton barátom egyenesen Moszkvából, aki 3 hét után szoros kapcsolatba került a telekocsizással, így ment a múlt hétvégén Brüsszelbe (majd onnan Párizsba, már busszal), amíg én Zürichben voltam. Remélem tényleg kimerítő felsorolást tudtam adni, akit kihagytam, attól ezúton magyarul kérek elnézést ;).
És végül pár további infó a kurzus lefolyásáról. Szintfelmérő teszt alapján négy, kb. 20 fős Klassba lettünk besorolva, én a legerősebb csoportba, a négyesbe kerültem. Délelőttönként tanítás volt, ahol a tanárnőnk igazából az egyetemi életben hasznos kifejezésekre, szituációkra készített fel. Volt persze a nagy örömömre (haha) nyelvtanozás is. Igazából semmi olyan extrát, a megszokott nyelvóráktól eltérőt nem tapasztaltam, de a sok csoportmunka igazán jó hatással volt az osztály összehangolódására. Természetesen itt a tanárnő sikeresen megkeverte a nemzeteket. Délutánonként úgynevezett Tutoriumok voltak, ahol különböző hasznos dolgokat tanultunk meg Tübingenről, az egyetemről, a német kultúráról. Például a nagy rettegésem az eszement szemétgyűjtéstől is tovaszállt, egy remek táblázatot (typisch deutsch :D, rengeteg lapot kaptam a három hét alatt) kapva ma már minden általam keletkezett szemét megtalálja a helyét (Környezetvédelmi jogi 3 oldalas esszémet röhögve fogom megírni Tübingenről). Továbbá bevezettek minket a Mensa rejtelmeibe, amit egy feltölthető kártyával tudunk igénybe venni napi 2,85 Euroért. A kínálat mindig változó, szerintem tökéletes, de egy dolog mindig marad, mégpedig a saláta. Lehet velem nincs rendben valami, de a mindennapi salátát a tányéromon kimondottan zavarónak találom. Lehet ez valami ösztönzés a Vegan élet felé, üzenem nálam teljesen az ellenkezőjét váltja ki. Vegan élet?! Lehet ez csak nekem új, de ez azt jelenti, hogy a tag totál nemet mond minden olyan étekre, aminek bármiféle összetevője állattól származik. Egy ilyen Tutorium keretében volt lehetőségünk kipróbálni a Stocherkahnozást a Neckaron, ami a Velencében jól ismert gondolázáshoz hasonló vizi közlekedési eszköz, kb.24-en kényelmesen elférnek benne (képek jönnek). Hétfő esténként volt egy Stammtisch program az Irish Pubban, amit a fél év során valamilyen formában folytatni is fogunk, de biztos, hogy nem ezen a remek helyen (kiszolgálás,árak nocomment). Egy másik Tutorium a helyi Burschenschaftokról szólt, amik egyetemista szövetkezetek, tradícióval saját épületekkel, és vagy vívó, vagy anélküli múlttal. A tagok bizonyos megkülönböztető viseletben vannak, a vívós szövetketkezetek igen elvetemült tagjai pedig arcukon heget viselnek. Sajnos még egyet se láttam, de ezt a témát is jó lenne végigjárni, hisz Magyarországon hasonlóról még nem hallottam, aki mégis, az kérem, jelentkezzen. A Kurzust záró írásbeli teszt (no comment - a javítást a mai napig nem néztem meg, de a kurzusért járó 4 ECTS pontot bezsebeltem, I Love Bologna) után Michaela vendégül látta az osztályt kávéra, teára, gofrira. Gyönyörű panorámával rendelkező, tágas lakást bérel a hegyen kis családjával, kb. 1500 Euróért havonta. A záró eseményünk egy bankett féle búcsúvacsora volt, ahol a társaság már igen összeszokottan tudott diskurálni. Másnap, a Német Egység napján leálló Tübingenből sokunk lépett le a hétvégére vagy csak egy napra, én reggel 7-kor busszal a belgákkal, írekkel, csehekkel Zürichbe utaztam és a hétvégére ott is maradtam a Großonkeléknél (másodfokú nagybácsikáméknél).
Összegezve, ez a Start-Kurs egy remek indulása volt az itteni életemnek, rengeteg embert ismertem meg. Van egy csoportképem, de sajnos nem digitálisan, amin mindenki rajta van és nyugodtan mondhatom, hogy mára az arcokhoz nagyrészt a neveket (akármilyen bonyolultak is) is könnyedén kapcsolom. A városban csak spontán sétálgatva biztosan összefutok az egyik csoporttárssal. Így meg a jövőtől már egyáltalán nem félek, a következő ismeretségek már jönnek maguktól. ;)
(a következő cikk a Kurzus keretében eltöltött napunkat a Boden-tónál fogja feldolgozni)