Szemeszterkezdés - Burschenschaft - A Próféta Prof.
Lassan tényleg minden számításom beigazolódik Tübingennel kapcsolatban. Itt vagyok egy gyönyörű kis német egyetemi városban, rengeteg hallgatóval, rengeteg nekünk szóló programmal. Sok barátságot kötöttem már a világ minden pontjáról érkezettekkel. A város fekvése miatt nagyon sok látni való van a közelben, így minden hétre juthat akár több kirándulás is. (ezen a hétvégén kívül az eddigieken mindig voltam valahol) Otthoniakkal magyarul átskypeolt óra után simán váltok át németre. (a nyelvtan továbbra is várat magára, de egy felvételi teszt miatt jövő hét szerdáig fel kell készülnöm, nincs mese) A szemeszter első hete után pedig már leírhatatlanul érzem magam itt. Erről a hétről muszáj is írnom kicsit, volt egy-két érdekesebb dolog.
A képzeletbeli naptárat júliusról át kellett hajtani októberre, megint egy előadóban találtam magam. A jogi kar természetesen az egyetem legszebb épületében van, ami 1932-re nyerte el mai kinézetét. Tényleg szép épület, de nekem ez a klasszicista stílus kicsit furcsa. Lakhelyemről busszal, kényelmesen 15 perc alatt elérem a jogi kart. Először kedden volt egy Európa jog előadásom, amit a földön ülve kellett hallgatnom, a nem kis előadó teltháza miatt (remélem ezt csak az otthon is megszokott első heti lelkesedés okozta, ami idővel alábbhagy) Az előadás igen élvezetes volt, a professzor beszédjét egész jól értettem is. Ami feltűnt, hogy az előadás igen interaktív volt, de a német jogászképzésről lejjebb írok. Ugyanis erről is volt szerencsém a héten egy 2 órás monológot végighallgatnom. Csütörtökön volt még egy Nemzetközi magánjog előadásom, ahol szerencsémre szintén egy érthetően beszélő, szimpatikus tanár volt. Ehhez a tárgyhoz még jó, hogy hoztam otthonról magyar tankönyvet, amit majd a német mellé rakva kell összeraknom a dolgokat, de nem lesz baj. Ebből a két tárgyból fogok majd februárban vizsgázni, Európa jogból 15 perces szóbeli lesz, a másikból majd januárban derül ki, de remélem abból is szóbelizhetünk. Ezeken kívül lesz még egy jogesetmegoldó tárgyam Nemzetközi magánjogból, amin a részvételért járnak a kredit pontok. Jövő héttől kezdődnek a német nyelvi kurzusaim, például a német jogi szaknyelvvel, amikre ezen a héten csak beiratkozni kellett (baromi olcsón). Így a heteim úgy fognak kinézni, hogy keddtől péntekig lesznek mindennap óráim. Mielőtt azt lehetne hinni, hogy nem csináltam semmit a héten, megnyugtatásképpen megemlíteném, hogy a Pázmány bőven szórakoztatott engem. Kezdve például a hétfői e-maillel, amiben egy tanár dupla akkora terjedelmű beadandót kért tőlem, mint egy évfolyamdolgozat. Na az amúgy se szép napon, amikor is ömlött az eső, hirtelen le kellett ülnöm. A történet vége, hogy sikeres érveléssel le lett alkudva a terjedelem.(történet vége? még meg kell írnom! :D ) De a héten szépen érkeztek az e-mailek a tanároktól, hogy kinek mi az elvárása. Van már tárgy amiből el is kezdtem a feladat megoldásokat. És jelentem november 2-án repülök haza vizsgázni! Tegnap be is osztottam a tárgyaimnak a teljesítését a márciusi vizsgaidőszakkal bezárólag, így már semmi okom stresszelni.
További eseménye a hétnek, hogy sikeresen jelentkeztem az egyetem vívóedzésére, ahol egy magyar edző is dolgozik, vele már fel is vettem a kapcsolatot. Friss hír, hogy törött kardomat ma újrakovácsolták, és jövő héten érkezik hozzám. (Köszönet érte Papiéknak, a szállításért meg Tündiéknek, akik remélem, nem most tudják meg, hogy hoznak nekem pár dolgot :D )
Akkor bele is kezdenék a hét egyik legjobb eseményébe, amikor is betekintést nyerhettem egy tradicionális hallgatói szövetség (Burschenschaft, ez állítólag kicsit más volt mint egy Burschenschaft, de mindegy) életébe. Az egész úgy kezdődött, hogy Magda, a cseh joghallgató felvetette nekünk, hogy menjünk el az első éveseknek szervezett köszöntőre ebbe a klubba, ahova egy szórólapon hívták meg. Nekem nem is kellett kétszer mondani, hiszen már az előző írásomban is írtam, hogy nagyon érdekel ez a része az egyetemnek. Tehát Burschenschaftok. Ezek a hallgatói szövetségek hosszú múltra tekintenek vissza. Tagjaik közül sok a szakmájában elismert személy került ki. A tagság élethosszig tart, ami azt jelenti, hogy az öregek fizetnek tagdíjat, és a fiatalok meg jól élnek a hegyen gyönyörű házikókban, villákban. Vannak olyan klubok, melyekben a vívás kötelező, és közel sem a megszokott páston való vívásról van szó. A harc éles kardokkal zajlott régebben, és csak a fej felett, de a témáról még érdeklődnöm kell. A lakótársak elbeszélése szerint még mindig élesen nyomják, és ebből kifolyólag van, aki heggel az arcán fejezi ki, hogy burschenschaftos. Hat fős joghallgató Erasmus csapatunk tehát felkerekedett, hogy megnézzük magunknak ezt a Burschenschaft dolgot. A klub háza a hegyen van, ahol már múltkor is sétálva kicsit a Sváb-hegyen, Rózsadombon éreztem magam. Kicsi társaságunk izgatottan megérkezett a helyszínre, ahol egy haj bajnok elegáns srác, szalaggal felsőtestén (ez is tagságot jelöli) fogadott minket (azért páran mi is felöltöztünk) Szerencsére nem okozott problémát, hogy nem vagyunk se németek, se első évesek, nagy szeretettel invitált be minket. Egy állófogadás közepén találtuk magunkat, kiöltözött klubtagok társaságában, na meg kósza gólyákéban. Társaságunk rögtön felkeltette pár tag érdeklődését, és körbe is lettünk vezetve a házban pezsgővel a kezünkben. Egyik terembe beérve kicsit úgy éreztem magam, mintha egy vívó teremben lennék. Ezt hangosan meg is állapítottam, amire két klubtag felfigyelt és helyeslően válaszolt is. Így, amíg a többiek a villa a teraszáról Tübingen esti panorámáját csodálták, én a két srác társaságában megnéztem a vívó edző pincét. Hát igen megérintett a dolog. Tele volt a pince ős régi fejvédekkel, amik egybe voltak építve a felsőtestet védő „páncéllal”, ami mellkas alá nem igazán ért szerintem. A kardok pedig szépen kidolgozott kosarakkal, és széles lapokkal voltak felszerelve, de tompított végekkel. Így azon túl, hogy tényleg a fej felett folyik a harc, nem igen tudom még összerakni a képet, de szerintem jövő héten már okosabb leszek ebből a harcviselési módból. A lényeg, hogy ez nem sportvívás. Utána azért én is megnéztem a teraszt, ahol még kicsit tudtunk beszélgetni a klubról. Landsmannschaft Schottland a szövetség neve, ami egy már nem működő étteremről kapta a nevét, ahol a srácok elődei találkoztak, ezért lettek ők a „Schotten”- ek. A klubnak kb. az öregekkel együtt 200 tagja van, és a házban kb. 8-an élnek jelenleg. Tag akár én is lehetek, a német származás náluk nem feltétel, de ez már kezd általában érvényes lenni a többi Burschenschaftra is. A Burschenschaftokra manapság a tübingeniek kicsit negatívan tekintenek, a síkságon élő alterek szétpingált, tényleg nagyon alter lakhelyeikről egyenesen náciknak látják a hegyen élőket. De nem kell félteni egyik felet se, a hegyről az altereket anarchistáknak, komcsiknak tekintik. A politika annyiban érdekes ezekkel a szövetségekkel kapcsolatban, hogy a Burschenschaftok mindig egy nézet felé vannak elköteleződve, míg a Schottenek befogadóbbak. Jelenleg ezt az egy különbséget tudom leírni, amit a srácok mondtak arra, hogy az ő klubjuk nem Burschenschaft.
Na, az est további érdekessége még az volt, hogy az első éveseknek tartott egy két órás előadást az egyetem egyik professzora, akit hívjunk ezen túl prof.-nak vagy csak Prófétának. A tag tényleg egy nagy professzor, több tanszéken is tanít, de leginkább a polgári jog hallgatóit hivatott nem hétköznapi stílusával izgalomban tartani. Neve természetesen tartalmazza, az összes megszerezhető tudományos jelzőt, de több évtizedes gyakorlati múltra utaló jelet ez idáig nem találtam, a fickó 46 éves. A harmadik mondatánál megtaláltam első és eddigi egyetlen pozitív okát annak, hogy a német joghallgatók először csak az államvizsgáknál tesznek szóbeli vizsgát. Volt már szerencsém különböző vizsgáztató típusokat megismernem, de a Prófétát egyik kategóriába se tudnám beosztani ( a legrosszabb gyenge csoport neki). Az előadása alapján szerintem lenne olyan vizsgázó, aki kihajítaná az ablakon. Feladatát jól ellátta, kellően ráhozta a frászt a kis gólyákra és a maga módján jó tanácsokkal is ellátta. Például az előadás előtt már olvasd el a soron következő témára vonatkozó tananyagot, járj be már lehallgatott tárgyak előadásaira. És akkor itt írnék arról, hogy ő természetesen ismeri az összes ország jogászképző rendszerét. Szerencsétlen olasz Marco srácot jól kinézte magának és a milánói egyetemen keresztül szemléltette, hogy a német mennyire a legjobb, mennyire a leggyakorlatiasabb. Dicsekedett azzal, hogy minden előadáson, jogeseten keresztül szemléltetik az új ismereteket, és a hallgatók az államvizsgáig rengeteget oldanak meg. Marco arra a kérdésre, hogy eddig hány jogesetet oldott meg, egy számot se tudott mondani a ledöbbentségtől, hogy már megint ki lett emelve a sorokból (kedden polgári jog előadáson is megtalálta magának). De hát mindegy a prof a nullát akarta hallani. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha végig a spanyolviaszról beszélne, a magyar rendszert is megemlítette a többi gyakorlat orientált nélküli között. Nem bosszantottam nagyon fel magam, hisz én talán jobban ismerem a magyart, és egy jogeset láttán nem rándul görcsbe a gyomrom, már csak azért se, mert az előadásokon is, a gyakorlatokon meg pláne van belőlük bőven elég, de mindegy, hagyjuk szegényt a sok tudományos fokozatával bohóckodni az első éveseknek. Én annyira nem hittem el a jelenségét, hogy inkább próbáltam feleleveníteni a rám váró otthoni nagy szakmai tekintélyeket. Egyetlen pozitívuma a fickónak annyi volt, hogy a magyar nyelvet gyönyörűnek mondta (nem tudta, hogy van a nézők között magyar), de másra nem tartotta igazán jónak. (jó hát nem egy világnyelv :D) Szóval összes szavát szorgalmasan itták a remegő első évesek, a jövő stréberei meg még közhelyes kérdésekkel is duzzasztották a Próféta büszkeségét. A performance után még volt lehetőségünk a klubtagokkal beszélgetni, és a maradék szendvicset, pezsgőt, sört fogyasztani. A tagok is csak az általam gondoltakat, már leírtakat erősítették meg a Prófétával kapcsolatban. (kerülnikerülnikerülni) Nem igazán volt átmenet a jó és a rossz prof. között. A héten megismertekhez képest ez az arc teljes megsemmisülés volt számomra, mindegy, nem lesz dolgom vele, csak szegény Marconak. A srác nagyon hidegvérű, talán nem lesz probléma, mondjuk, egy stílusos odaszúrást kinézek belőle a szemeszter végén, amikor már úgyis mindegy lesz.
A fogadás után, már újra az alterek szintjén, a síkságon még egy sör mellett próbáltuk Erasmusosok feldolgozni, megfejteni az este tapasztaltakat.