Újra belekezdek!
Újra belekezdek!
Üdv a blogon újra! Tehát sikeresen csak eltrógerkedtem a novemberi, decemberi események blogon való elmesélését és helyette a facebook képek, bejegyzések formájában adtam hírül a dolgokat, olykor likevadász formában :D (de legalább ez is valami na!) Így most egy héttel a karácsonyi – szilveszteri – lighty vizsgaidőszakos szünet után visszatérve Tübingenbe megújult erővel (decemberi hazaútra tényleg kifújtam, de nincs megállás!) szeretnék blog formában írogatni, egyesek örömére, mások bánatára (igen Balázs, itt továbbra is cenzúra van érvényben! :D ,de nyugi cenzúrázatlan tartalom előfizetés formában elérhető lesz hehe).
Na akkor kicsit a november –decemberről (kimerítő jelleg nem elvárható, facebookon minden nyomon követhető volt J ). November első felében két hétre hazaruccantam vizsgázás céljából, amit olyan 66,66666…%-os sikernek tudok be, de az otthon töltött órák száma borzasztóan kevés volt, amit viszont igyekeztem Karácsonykor bepótolni. A november utáni része valószínűleg (:D), sok bulival, rengeteg haverok által szervezett programokkal, vívással telt (többek között Tübingen vendégül látta Németország lényegében TFeseit, és nekik mutattuk be két napon két-két órában a vívás alapjait), valamint a Pázmányra beadandók gyártása tette ki az ezek közötti üres járatok betöltését.
A december nagyon kellemesen telt (most hirtelen csak, ami eszembe jut). Tartottam egy Bioetikáról szóló előadást Joannával Bulgáriából, ami egész jól sikerült, és a rákészülés közben sok mindent megtudtam Bulgáriáról, valamint nyílván sok mindent meséltem Magyarországról. Hivatalosan a Bioetika utáni, és a hazaút (dec. 20.) közötti időszakot lényegében kihívások nélkül tudtam eltölteni, ami a számonkérések, beadandók hiányát jelenti, egyszóval BÍRTAM. A laza időszakhoz hozzájárult, hogy novemberben kétszer buktam Jogelméletből (kapcsolatunk mára legendás), és így ez a tárgy hivatalosan is elkísér az utolsó évemre, (akitől eddig titkolni tudtam, öhöm család, bocsánat, de nehéz egy ilyen szoros kapcsolatból kijönni sértettség nélkül :D ) azaz nem tudtam belőle vizsgázni decemberben. Tehát a Bioetika utáni időszak pompásan telt, jártam az előadásokra, vívtam, karácsonyi vásároztam, és tömérdek általunk szervezgetett programon vettem részt, amik a karácsonyi hangulathoz hozzájárultak. A legkiemelkedőbb program a straßburgi látogatásunk volt, ahol az Európai Parlamentet, és a karácsonyi vásárt, na meg a várost jártuk be. (Rögtön tetszett a város, de a turista táblák csak francia nyelven való feltűntetése tényleg erős poén a franciák részéről, ezzel, semmivel se többek, csak jelzem) Ahogy mindenki lépett haza Tübingenből a karácsonyi szünet közeledtével, (kivéve a törökök, brazilok, oroszok, akik inkább Eurotripre mentek) nekem is kezdett az eszem az induláson járni. Lényegében 2014-et Tübingenben a következőkkel zártam, egy tényleg nagyon kellemes harmadik adventre a cseh lányok által tervezett forraltborozgatással, valamint még indulásom előtti este a srácokkal, akik még itt voltak (Anton, Rauiri, Mehmet, valamint Alberto, aki tegnap utazott haza végleg, ezzel egy nagyszerű arccal lettünk kevesebbek sajnos) dobtunk egy jó kis partyt az úgy nevezett Kuckuck-ban. Ez a klub a hegyen lévő kolesz rengeteg party helye, emiatt is örülök kicsit, hogy a síkságon lakok, és nincs a hét kb. 3-4 napján megőrülés. Így a buli utáni nap még egy német jogi szaknyelv óra után (ezeket meg kell említenem, mielőtt bárki azt hinné, hogy egyetemre nem is járok :D ) elindultam Budapest felé. A hazaútról annyit, hogy későbbi útitársamnál, Ágostonnál, aki Stuttgart mellett Hohenheimben tanul, haza érkezésem előtt még meg kellett szállnom. Vele már korábban terveztük, hogy találkozni kéne, de végül a karácsonyi hazaút jött csak össze. Nála a Kuckuckos estém után még egy általa szervezett karácsonyi búcsú buliba csöppentem, ami szintén remekül sikerült, mondanom se kell, hogy megint a világ több pontjáról érkezett taggal találkoztam. Kb. két óra alvás után szálltunk fel a vonatra. Kelenföldön nagyapám egy, a nevemmel fémjelzett táblával várt az állomáson ( megint köszönet ezért a gesztusért! J ), szerencsére megtalált végül a család és innentől kezdve indulhatott a családi programozás is.
Decemberről még három otthoni dolog. 1) Bankett mostantól minden évben. 2) Ahmet török haverom körbevezetése a Várban zseniális volt, a havas Budapesttel kiegészülve, és a végén tartott spontán történelem diskurzus is remek volt. 3) A nálam tartott szilveszter pedig zseniális volt, Antonnal, és Mehmettel is kiegészülve, köszi mindenkinek aki eljött, és naná a szülőknek ;)
Na és akkor végül az elmúlt hét: A reptéri elég komoly ellenőrzés után, simán visszaértem Tübingenbe, és a keddet már az itt megszokott ritmusban kezdtem, amiből kiemelendő a minden egyes alkalommal előforduló 100 méteres sprintem az egész háromkor induló buszhoz (Ki az a BOLT? ) A hét csak eltelt és érkezett péntektől a december óta várt oberstdorfi síelés. Erről most annyit, hogy, áh, hagyjuk is, nem lehet szavakba önteni, csak címszavakba. ZSENIÁLIS volt!! Fantasztikus időjárás, szűzhó, kb. 70 ember a világ minden pontjáról a cspatban, Bajor kocsma kultúra, Aprés-Ski, FUCKJAAA menet (a régi idők emlékére), és popsi tepsi, naná.
Kicsit a következő hetekről: Most épp egy frenetikus vívóedzés után vagyok. A síelés után a combjaim is végre jól funkcionáltak, jó lesz ez. A jobb térdemet pedig nem kérdezte senki! A német főiskolai bajnokság Pünkösdkor lesz Heidelbergben (Hochschulmeisterschaft). Igazi régi idők országos bajnokságát idézve ezúttal az egyéni és a csapatverseny is a hétvégén lesz. Mondanom se kell, ez a verseny nagyon ösztönöz, és a magam felkészítése mellett, folyamatban van a férfi kardcsapatunk felkészítése is, optimista vagyok, akár még női csapatot is tud majd indítani az egyetem. Az edzőm Attila jóvoltából, aki már több mint 10 éve lakik Tübingen közelében és tart vívóedzés mellet teniszedzéseket is, és akinek már eddig is nagyon sokat köszönhetek az itteni életem egyengetésében, részt veszek jövő héten állítólag Európa legnagyobb MAGYAR BÁLján. Ez az esemény szintén nagyon felcsigáz. Na de ugye az egyetem se elfelejtendő, február 6-án, és február 18-án lesz a két szóbeli vizsgám, és ezeken kívül még valamikor írásbelik nyelvi kurzusokból. Így a következő hetekben a tanulásé a főszerep. Utazási és egyéb terveket persze mindig szövünk Antonnal, aki sajnos február végén dobbant végleg. Én valószínűleg legközelebb március közepe felé érkezem Magyarországra, addig valahogy csak elleszek itt. Vannak tervek, na de mindent a maga idejében ;).